A  Tarot nem kész életterv. Más szóval a tarot nem filozófia és nem világnézet. Kész világnézetet nyújtani annyi, mint az embert eldologiasítani és elszemélyteleníteni.

Így a Tarot nem élettervről, jövőkutatásról szól, hanem egy eszköz, amivel minden ember képes személyiségét felszabadítani.

Ébresztő mozzanatok folyamatos lehetőségét adja, rálátást a problémákra és a bennünk láthatatlanul húzódó mozgatórugókra és a mátrix felépítményére.

„Goethe szavával kártyaképek mátrixok ősértelmek (Urworte), vagyis ősképek, vagyis éppen mátrixok amik nem egyebek, mint anyák, anyajegyek, bélyegek, szignatúrák, amelyek az ember eredetének bázisát tárják fel.

Az ember sorsa ilyen ősképek és ősértelmek szüntelen átminősülésének és elváltozásának jegyében folyik le. A sors az elme játéka, ha az ősképek az elmében születnek. Az ősképek, mítoszként, végtelen információfolyamként kommunikálnak az elme számára felfoghatatlan formában. 

A Tarot-nak különösen a sors olyan helyzeteiben van jelentősége, amikor az ember sorshaladványában megakad, több mátrix egyszerre aktuálissá válik, zavar és komplikáció támad, és a sors stagnál. Hindu analógiával azt lehet mondani, hogy karmatorlódás keletkezik. Egyszerre több karma (sors) válik esedékessé. Ilyesmi az emberek, de a népek életében is elég gyakori. Modern szóval az ember vagy a nép válságban van. Sajátságos többszólamúság és poliritmia és sokértelműség aktualizálódik, olyan szövevény, amelyben az ember bele is zavarodhat és el is kallódhat.” Hamvas Béla